Jungle in my mind

frissebb képek itt

Mivel a tegnapi munkaélmény nem volt a favoritom, inkább maradok a madaraknál, az olyan hálás téma, és most van pár jól sikerült képem is...

Fejlődnek a fiókák, az a kettő, amelyik eddig is meg volt, a tojásokat én úgy látom már hanyagolják is a felnőttek, most már biztosra veszem, hogy nem fognak kikelni

Itt a május, és a kiküldetésem előnye, hogy a rengeteg kocsikázás közben találtam olyan bokrokat, amik a nagyvárosi szmogtól mentesek. Az első adag szörp már el is készült, és most minden másra keresek receptet, például bodza lekvár. A szörp igaz most nem sikerült olyan jól, ahogy szokott, mert citromot 1 éjszakával később sikerült csak beleraknom az egyenletbe, viszont kevés citromlével fűszerezve kifejezetten finomak.

Mindeközben munkamorálom közelíti a fanatikust, hiszen volt most olyan 48 órám, amikor 31 órát sikeresen munkaórának könyvelhettem el. Ehhez persze hozzátartozik, hogy az én munkám nagyrészt készenlétből áll azért, és mint ilyen semmilyen szinten nem hasonlítható mondjuk egy kőfejtő munkájához, avagy egy pincér munkamennyiségéhez.

2 hét alatt 2 esküvőn roptuk ám a táncot párosan férjemmel, és mindez azt is magával vonja, hogy nagyon boldogok vagyunk, és a barátok között úttörők is egyben :D Lassan másfél év, és 5. évfordulónk van a kanyarban :D

A turmixok nagyüzemű gyártása, és fogyasztása mellett a madarak fészkelését nézegetni a mostani dilim :D

a neten természetesen minden ebből a szempontból is elérhető

fekete gólya

bagoly

vércse

kolibri - igaz ő személyszerint fogságban él, a vadonban elég kivitelezhetetlennek gondolom a kolibri fészkek felkutatását, és bekamerázását

fehérfejű réti sas

fehér gólya egyenesen magyarországról

Mivel a munkáról most nem tudok mit áradozni, és a családi helyzet sem épp rózsás, inkább arról fog szólni ez a bejegyzésem, hogy Kerecsensólyom fészket lesek időnként a neten, egy webcam segítségével.

5 tojás volt a fészekben, amiből 2 kelt ki, majd az egyik kiesett sajnos, viszont a tegnapi képeken egyértelműen újabb fiókát etettek a gondos szülők.

És akkor most jöjjenek a képek

ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy kaphatnak levegőt, miközben egy tojó tartja őket melegen?!

itt olyan furcsa a tojó szeme, de valójában csak egy nagyon hosszút pislog :D ilyen a szemhéja :D

Vártak engem tegnap otthon, de nagyon. Csak mert névnapom volt. Nem volt a legkellemesebb maga a munka - inkább csak azért mert az én tolerancia szintem volt szerintem szokatlanul alacsonyan, vagy szimplán arra vágytam, hagyjanak már békén kicsit örülni a virágnak, és a telefonhívásoknak.

De nem is a munkáról akartam írni, inkább az estéről. Ahogy várt engem két cserepes virág, és most már figyelni fogok rájuk. Kaptam szobarózsát. Párom bízik benne, hogy ezt már életben tartom, sajnos az előző csúfos véget ért, az emlékeztető pedig még az ablakban figyel. És kaptam két fülbevalót, amik nagyon szépek, és lesz alkalmam hordani is jövőhéten az esküvőn, amire hivatalosak vagyunk (most nem megyek bele, milyen esküvői roham indult a miénk után :)

Nagyon boldog voltam, csak fáradt. De nagyon boldog, és igenis kicsit eltávolodva a sütés traumájától, igenis ízlik, és finom a monoklis kocka is :D

Még mindig páromnak tudok örülni a legjobban egy fáradt nap után, és ő tud a legkellemesebben meglepni, és tudom, hogy a délelőtti csokorban is benne volt a keze, összeraktam a puzzlet. :D

P.S.: ma reggel utána olvastam, és a szobarózsát ki kell ültetni, minél hamarabb, így a levendulás erkély egyik díszessége lesz, és nyáron akár napi kétszer is meg kell locsolni, télen meg a tövét betakargatni, és tápoldatot is szereznem kell majd. És igen, a hites férjem már az előző rózsára is azt mondta, hogy az erkélyen szépen nézne ki, csak akkor még azt hittem, szobanövényt kaptam. Megkövetem hát a férjem, mert neki volt igaza.

Munkahelyre virágot kapni KIRÁLY. Nem kicsit petéztem le, inkább nagyon.

Köpni nyelni nem tudtam, mikor beállított a csokor a tisztibe :D

Csodaszép. a foto meg mobilos, szóval a minőség olyan amilyen, nem várom meg, míg haazérek 9kor, hogy majd ne legyen fény lefotózni, a holnapot meg még annyira sem.

kis kártya is volt hozzá, de sok kéz benne volt, azt tudom.

P.S.: Ma 7 körül Skimble átgördült a 90ezresek klubjába.

Mai napom tőmondatokban így nézett ki (ez volt az egyik pihenőnapom):

• kelés a Zumrammal
• indulás a Zurammal :)
• pénzfelvétel
• szemüvegkeresés - mégis a zsebemben volt, de a pulcsiért megérte visszamenni
• séta a buszmegállóhoz
• buszra várakozás
• buszról leszállás
• telefoncsöngés
• ügyeletre hivogatás - noszogatásra meg bólintás (vasárnap még úgy készültem ezt a műszakot bevállalnám, csak aztán tegnap ellustáztam a sütögetést)
• szervízbe benézés - sehol senki, szervízből kimenés, még 15 perc várakozás 8ig
• nagynéném meglepése
• fejmosás, amiért nem szóltam, hogy szerezzen nekem kedvezményt
• nagysummától megszabadulás
• sprintelés laptopért
• sprintelés lakásra
• sprintelés boltokba - élesztő ÉS tejföl totális elfelejtése
• sprintelés ügyelni
• felszakadó sóhaj, megjöttem
• géppel pötyörgés - betegek - rendetlenek vizsgálata
• sprintelés vissza a kocsihoz
• sprintelés a Zuramért
• tötyörgős vánszorgós csúcsforgalomban a kórházba
• hazatiprás
• egyszerre három dolog készítése, és egyik se lett összekeverve egyikkel sem (túrós felfújt, sertés pöri, és a csúfos szegedi pacsker)
• sikítófrász a monoklis kockák megláttán
• csöndes letargikus nem törődés pár tepsi vagdosás után
• fürdés
• blogon pötyörgés, tepsik hűlése

Lényeg a lényeg, nem lett minden totál kudarc, csak a pacskerek vettek rá, hogy margarinos, tojás nélküli tésztát az életben ne csináljak többet. Már húsvétkor a rácsos linzer tészta is ősz hajszálakat ültetett a hajamba, de amikor szépen tojásfehérjés ragasztgatás után beraktam a legkedvesebb szilvalekvárommal megkent pacskereket a sütőbe, és két pillanat múlva láttam, hogy annyira megkeltek (pedig hagytam, had keljen a tészta), hogy már monoklis kockáknak néztek csak ki, na akkor igazi, és őszinte kanolós káromkodások hagyták el a számat. Hogy mindent azért csináltam, hogy sütiket tudjak vinni munkatársaknak névnapot ünnepelendő, az már egy totális más kérdés. A túrófelfújt nagyon jól sikerült, mondjuk annyi esélye volt elromlani, hogy nem hagyom bent a sütőben elég ideig, de nem voltam türelmetlen vele, főleg mert a pörköltre koncentráltam akkor jobban.

Igen, tudom, hogy kicsit furcsa, hogy inkább írok a főzésről mint, bármi másról. De gondoljunk csak bele, miről írhatnék? Orvosi tapasztalatokról, hibáimról? Azokból én levonom a következtetést, nem, gondolnám idevalónak. Írnék munkahelyi tapasztalataimról - annál jobb diplomatának neveltek :D Marad a békés, semleges sütés főzés, és közben fogynak a gyógyszerek a kezeim között - és ma is igazam volt, hogy kellett volna az 50 mg, de nem vitatkozom, legyünk inkább óvatosak, mint sem. 235-ös vérnyomást 25 mg akkor sem fog levinni soha norm értékre, igaz hogy nem is cél, nem is lehet cél a lágyulgatás miatt, de hogy meg se moccant, annak is oka van.

Még jó hogy következetes vagyok, mint a fenti ábra is mutatja :)

Mert már megint valami sátoros esemény, és még mindig nem sikerült visszaszoknom a rendszeres gondolat közlésekre.

Lényeg a lényeg, itt a tavaty, és a macskák bizony tudják mi a dörgés.

De kicsit komolyabbra fordítva a szót, ez az első húsvét mikor nem mentünk haza, asszem ilyen még nem nagyon volt. És bennem valamiért nosztalgia fogott el az anno kényszerként, és kellemetlenségként felfogott ódon tömjénszagos ünnepléssel kapcsolatban. Magam se tudom megfogalmazni, hogy miért is van ez, de bennem van, hogy valami hasonló hagyományt el kéne indítani a saját életünkben, mert ezzel a lógunk a levegőbennel nem biztos hogy sokáig el leszek, hiszen időnként még az is megfordul a fejemben, böjtölni kék. Na valamit csak jól csináltak anno nagyanyámék, mikor ünnepeltünk, és a szétzilált család valahogy nincs az ínyemre, igaz a hagyományörző családrésztől jelenleg nagyon el vagyunk távolodva, viszont a szűk családi kör meg nem érzi szükségét, még karácsonykor is wellnesselnének. Nem az enyém ez a mentalitás sem.

Főztem, sütöttem, töltött csirke van, és főtt sonka, ami a nagybevásárláskor kimaradt, és így újra el mentem boltolni, és utána S.O.S utolsó percek után esett még be a boltba túróért és lekvárért a férjem is, hogy engem kisegítsen, míg a konyhában robotoltam. Erről jut eszembe, mikor sonkáért voltam olyan aranyosak voltak a pasik, mindegyik fülén mobil, és guggolva, hajolgatva nézték, mit is kell venni most sürgősbe, hogy minden elkészüljön, aminek kell, és látszott rajtuk, azt se tudják hol vannak. Mindig olyan felemelő látni, hogy valaki a párja és az ünnep kedvéért kilép a komfortzónájából és megteszi, amit megkövetel a báránysült, vagy ami épp hiányt szenved valamiben. Én az egyik süti méretét keveseltem, mert vinni akartam munkámnak helyére az ottani embereknek és kicsinek éreztem ehhez a 15x25 cm-t. Így dupla adag került megnyújtásra és nem is hiába, mert a második már pont úgy néz ki mint a magazinban, ahonnan a recept eredeztethető.

Elkészítettem még életem első Mirindás szeletét, csak másból :D majd képeket is rakok fel, ó és csináltam Kukót, és nem-nem fogom leírni mi az, majd a holnapi ünnepi asztalról teszek fel képet, és lehet majd találgatni, melyik fogás is az, aminek így örülök, hogy elkészítettem.

Valamelyik nap a buszon találkoztam egy kutyával. Nem is szájkosara volt, hanem szájszíjja. Én ezekre mindig úgy gondoltam, milyen humánus, nem az a durva rács. De akkor elgondolkoztam, vajon tényleg ez-e a jó megoldás? Mért azt vettem észre, hogy ennek a szíjnak az a lényege, hogy a száj kinyitásának még a kezdőmozdulatát se tudja megcsinálni. És milyen érzés lehet egy kutyának, hogy mondjuk nem tud lihegni sem. lehet hogy kényelmetlen, meg jobban tudja piszkálni a régi bevált nagy rácsot, de abban tud ugatni, és tud mondjuk inni, vagy egy meleg nyári napon lihegni is. Akkor vajon melyik a jobb megoldás?

szakmai ártalom, belátom, de rögtön az jutott eszembe, hogy mi van az éppen tébolyult emberek megfékezésével. mert régen volt nekik a hálós ágy, ami azt jelentette, hogy egy vastag köteles háló vette körül, ami a plafonon volt felfüggesztve, és tudtak felállni, esetleg egy két lépést tenni az ágyban, meg mozogni. Csak a látvány olyan ijesztő volt, így most helyette mi van, mind a négy végtag rögzítése az ágyvázához. Milyen tébolyító lehet így feküdni, se mozdulni nem tudsz, ha valamid zsibbad, se az orrod megvakarni, wc, stb.

És akkor most melyik is a jobb megoldás? Ami kívülről takaros, vagy ami benne is elviselhetőbb?

Megjegyzem mindez csak egy gondolatfoszlány, saját vélemény, meglátás.

Le vagyok maradva, még magamhoz képest is, mert gondolatban már annyi blogbejegyzésem született, hogy nem győztem képzeletbeli ujjaimat a képzeletbeli billentyűzeten pattogtatni. Most jöhetnének a szokott klisék, mint jó munkához idő, meg ami késik csak múlik, de ezt inkább kihagyom (és mégis leírtam :D).

Összefoglalva a februárt, elvonultunk egy hétvégére Gyulára, és csak két szabadnapom bánta a dolgot pfff, maradt 16 az évre, milyen hawai és királyság minden. De majd most behozom páromat, aki 9től egészen 18ig nem fog dolgozni, na én viszont igen :P, viszont a hónapra nem kaptam szabadnapot, ami nagyon is király. De kanyarodjunk vissza a 47-es főútra, ami megjegyzem iszonyatosan siralmas, valahol már azt hittem igazi folton folt út, nem is aszfalt, ami még viccesebb, hogy van egy szakasz, ahol kilométerenként váltakozik kb, hogy fel van-e marva, vagy épp friss aszfalttal van borítva. Sebaj, kényelmesen vezettem oda is és vissza is, Skimble pedig vett minden akadályt, nem panaszkodott ránk :D Voltak olyan merész, vagy bambész fácánok, akiket még a duda se késztetett repülésre, szerény elméletem, hogy így maradtak életben ilyen sokáig, és élték túl a vadász szezont, hisz ha nem repülnek fel, elvileg nem lőhetőek le. Ezt az elméletemet anno Trajánusszal is megosztottam, mikor a vadászatról beszélgettünk, említett személy ugyanis élt halt a lövöldözésért, és a sportszerűségről is meg volt győzve a repkedőket lelövő vadász személyével.

Gyula nagyon szép város, és mi jól éreztük magunkat, kicsit hiányoltam a látványosságokat, és mivel tél volt, meg hó esett, ugye erdőkben se tudtunk nagyon sétálni, csak ha térdig érő hóban élveztük volna a vacogást. majd megyünk még kirándulgatni.

A száz éves cukrászda nagyon tetszett, és határozottan úgy emlékszem, jártam már ott, de bizonyíték híján ez csak emlékezés marad. A vár, és a csónakázó tó, az élővíz, amibe a hőforrás vize mindig meleget biztosít a kacsáknak, halaknak nagyon hangulatos volt. Bolyongásaink során találtunk egy indonéz éttermet is, oda majd még be is akarok térni legközelebb. maga a város nekem fürdőváros érzetét keltette, kellemes lehetne ott élni, ha lenne jó munka, igaz van megyei kórház, és láttuk a sarkadi esetkocsit befordulni oda, tehát kell hogy legyen gyulai esetkocsi is - ha már kórház, viszont valahogy úgy éreztem a kórház és a gyógyfürdő köré épült minden - leszámítva a húsipari létesítményt. Majd remélem meggyőznek az ellenkezőjéről legközelebb :) Várom már a legközelebbet :D Nagyon sok kellemes meglepetés ért a parkban például, a vár kicsi de szép, majd be is szeretnék menni egyszer :D

Hazaérve nagy lelkesedésünkbe, hogy kocsival ismerjük meg kishazánkat, kirándulásokkal amikor csak tehetjük, beszereztük a legalapabb túrista könyvet Magyarországról. Tervezgetünk, majd a megvalósítást meglátjuk.

Költségvetettünk is a hónapban, és hát kicsit hajmeresztő számok jöttek ki a végére. Ebbe persze egy ripsz-ropsz nyelvvizsga+előkészítő is beletartozott, meg januári ügyelet is szép eredménnyel zárult, amit egy új netbookban éreztem legjogosabban kiteljesülni. Kis számítógép családunk így egyre csak duzzad, és Becca kisöccse Kosztya már szépen szuperál. Ha áttérek utána Becca olyan hatalmas képernyőnek tűnik, hogy azt se tudom hova nézzek.

Windows 7 van rajta, aminek annyira nem örülök, de sajnos még a béna fejlesztéseket is követni kénytelen az egyszerű halandó, szimplán már nem nagyon kapni más op-rendszerrel gépet. 10 colos a drága, van egy szép, kézreeső kis táskája, amit még lóbálni is lehetne, olyan igazi iskolába megy a kislányka vidáman, na meg rakott szoknyában, és közben ugrál :D

Februárral együtt a próbaidőmnek is végeszakadt, határozatlan idejű szerződéssel fixen vagyok a munkahelyemen, és örülök nagyon mint az a bizonyos állatka, annak a bizonyos szervének (húú ebből milyen gonosz dolgokat lehetne kihozni, pedig bennem most semmi ilyen cél nem volt). Jelenleg még 'Ladányban vagyok, és gondolom egy ideig még maradok, most kicsit felbojdultak az emberek, de 4 teljes állású ember kell az egy esetkocsira, az is biztos, kevesebből nem lehet megoldani szerintem. Február végén kiderült, hogy maradok még. Ebben a három hónapban volt azért pár izgalom, és voltak nyugalmas éjszakákat, kevés nyugis nappal is. Összességében szeretek itt, és szívesen maradok, a kijárás, és némi bürökráciai guzbancot leszámítva nagyon is jól érzem magam. Ugyanez igaz az ügyeletre is. Január 7-én volt az utolsó 24 órám, és csak ritkán fogok ilyet bevállalni, nagyon hiányoltak itthon, plusz utána nem lehet velem semmit se kezdeni egész sokáig.

Most hogy újra itt a tavasz kezdem tervezgetni a nagytakarítást, szeretnék mihamarabb növénymagokat elültetni a balkonkládákba, valahol láttam egy szép fűszernövény tartót, spirál alakban, ami még nagyon tetszene, csak helyem nincs hova rakni, reménykedek abban, hogy levenduláim magukhoz térnek, és idén is olyan szépen fejlődnek majd mint tavaly. Egy szó mint száz én egyenlőre jól érzem magam, minden családi gubanc és cécó ellenére. következő hétvégén meg remélem végre kipróbálhatom Skimble mit bír az autópályán, mert egyre jobban élvezem a vezetést, és mindig is az autópálya volt a kedvencem.

Billie Myers - Kiss the rain

Scarlet - Independent love song

Mind a kettő olyan 1990-1996 körüli, és anno, nagyon sokat hallgattam őket. Igazi csajos zenék, de a lelkem egy részét ők tudják a legjobban megmutatni, így ajánlom mindenkinek akit érdekel az ilyesmi.

az előkészületek még 24-én is folytak, és az éjszakai műszakjaim elég pihentetőek voltak ahhoz, hogy bírjam a hét 5. éjszakai műszakját (12.24) is. Murphy, hogy pont ekkor volt eset 1/2 3kor, majd 5 kor is. A zsigereimben valahol éreztem. Bedobtam egy kávét, hazavezettem, és álltam neki a pulyka elkészítésének, aztán megérkeztek apuék, beszélgettünk, és mentek tovább a nagy családi ebédre, amire én nem is akartam volna menni. Anyuék kicsit később érkeztek, de végül mindenki örült neki, hogy itt voltak, ha rövid ideig is, Sunny felforgatta a lakást, aminek én különösen örültem. Aztán, hogy mentek ők is tovább, Mi előkészítettünk mindent - krumplit, harcsát, rizst, előkészítettük a gubának valót.

És akkor jött a nagykarácsony :D

Minden finom lett, és este 7 ig bírtam is a tempót, a nagy játék viszont most kimaradt, így esett, hogy ma reggelre kialudtam magam, így várom, hogy a többiek is így tegyenek, a guba mai napra maradt, majd most reggel :D

Délután pedig anyósomékat várjuk, remélem az is egy békés, boldog ünneplés lesz, csak sajnos most túl sok feszültség van a családban.

7végén megejtettük a nagy bevásárlást, párom dobott is egy hátast a kasszánál a végösszegtől :D So this is christmas :D

Mai napra pedig bejglisütést ütemeztem, hogy a nagy vendégérkezéskor csak a pulyka, a harcsa, a krumpli és a guba maradjon - mert ezeket muszáj akkor frissen csinálni :D

Bejglit új receptből készítettem, és több mint elégedett vagyok vele, mákom van, hogy a mákos nem hasadt végig, csak a diós, pedig pont a dióból volt kevesebb, abban nem volt annyi folyadék sem, szóval én feladom hogy mi lehet az oka... Mindegy a recept marad, mert az eredménnyel több, mint elégedett vagyok, igaz sógornőm sokalja benne a citromot :D

A sütés végére maradt egy minimális mennyiségű máktöltelék, és a hűtőben már egy ideje volt nyitott meggybefőtt, hát gondoltam ebből legyen már valami, és kuglófra esett a választás. Életem első kuglófja olyan szépen csusszant ki a formából, mint ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva. Kicsit igaz a képeket elnézve fakócska, de már türelmetlenül vártam hogy a szépen elkészült csokimáz rámehessen, és hát az elsőnél mindig kapkodunk kicsit :D

Így sikerült. Kóstolás majd holnap ha a máz már rákeményedett :D

Az otthonunk a mai napra átalakult hóember, üstökös, mikulás, fenyőfa gyárrá.

3 kiskuktám van, és én csak hátradőlve figyelem a futószalag-munkálatokat :D Ilyen egy igazán nyugis készülődés :D

A mai napon pedig összeállítottam a Zünnepi menüt.

Kezdünk majd egy finom húsos tállal, amin lesz harcsa, és lesz sültpulyka - igen a tavalyi áfonyás remek, csak a töltelék nélkül, ami mind ránk maradt, és a rengeteg karaj és harcsa nélkül, melyek szintén ránk romlottak már a végén.

hogy azért legyen valami uszonyos, császárszallonás, mustáros afrikai harcsa szeletek lesznek, ami a burgonyapüré mellé ideális lesz.

Desszertnek lesz mákos és túrós guba is.

És újrapróbálkozom majd a foszlós kalács with jam-el is, beiglin is gondolkozom, darázsfészek pedig biztosan lesz, a mézeskalács pedig már készül.

Jelenlegi terv, hogy négyesben ünneplünk 25-én - éjszakai műszak után, de csak megoldom majd a pulykát, és a harcsát, a krumplit meg majd kiadom alvállalkozóknak :D

Na ilyen az idei tervem. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Violence against healthcare facilities and personnel represents one of the most serious yet neglected humanitarian issues of today.

Egy kis körmondattal kezdem, mivel a hétvégére édesanyám névnapja alkalmából hosszabb távú kocsi felavatást terveztünk, történetesen haza kocsikázni, és meglepni őtet, amiből persze nem lett semmi, mert előtte este szóltak az ügyelettől, hogy ugorjak már be valaki helyett szombaton, aki történetesen 24 órát vállalt be, hát nem repestem a boldogságtól, sőt, de mélyvízbe dobásom megtörtént, és volt része amit még élveztem is, lelekesedésem igazán olyan hajnali 3 körül tűnt el, aludni utána alig tudtam napközben, hétfőre viszont kisimult arccal mentem gyakorlatra. (ugye megmondtam, hogy körmondat lesz, igaz saját magába nem tért vissza, de ezt most inkább hagyjuk)

Összességében azonban az mondható el, hogy minden érdekes mozzanatával együtt élveztem, segítettek nekem akik velem jöttek, senki nem nyaffogott hogy dolgozni kell, hajnalban elkezdtünk kicsit dohogni, de csak és szigorúan szinkronban, és mindig a beteg távozása után. Lényeg a lényeg, hogy úgy éreztem, végre én is csinálok valamit, aminek még értelmét is láttam, ha nem is mindig. Lelkesített, plusz azt is tudom, amitől eddig féltem, hogy a 24 órát bírom, az is fix, hogy 36ra nem vagyok kapacitálva, így a jövőben az ügyeleteket majd így tervezem, nem mintha a püspökladányi kiküldetés nem akadályozná meg a műszaktorlódásokat :D

Jelenleg tehát lelkesen várom, milyen lesz a vonulás, és mennyire leszek a topon, az ügyeletet tiszta lelkiismerettel zártam, és még az asszisztensek is megdícsértek :D

December 3 nappal = életem első önálló műszaka az OMSZ egyik esetkocsiján, történetesen Püspökladányban.

A távolság szgk-val 55 perc, vonattal 35 perc alatt küzdhető le, igaz a vonathoz el kell jutni, és a vonattól 2,3 km-t kell gyalogolni az állomásig. Tegnap elkocsikáztam, szimpatikus hely, nem kicsit félek igaz, hogy mi lesz. A decemberi beosztást pedig megúszta, egy 24-e nappallal. Összesen 180 órát fogok dolgozni, ez 12 óra túlórát jelent, ami ugye plusz zseton :D

A másik fejlemény, hogy nov 28 a kikörözésem dátuma, addig pedig minden papírost aláírással magamhoz kell vennem, hogy elköszönhessek az rezidenskedéstől végleg.

A harmadik fejlemény, hogy most várom az ügyeleti beosztást november második felére, és hogy mikor kaptam, és vajon mennyi ügyeletet - ide csak a receptek hiányoznak

Ja meg az agyam az egészhez, de fejest ugrunk a mélybe, majd csak lesz valami szikla, ami azt mondja stop, vagy pár kisebb kavics, ami azt mondja horzs-horzs.